Zenemegmondók

„Clash. 1976-ban alakult új hullámos együttes. Kezdetben a punkmozgalom úttörői közé tartozott. A Sex Pistols előzenekaraként tűnt fel. Ma már ismert muzsikusok a tagjai, a Police után a legjobb újhullámos zenekarnak tartják. Nagylemezek: White Riot, 1977; In Hammersmith Palais, 1978; London Calling, 1979, Sandinista, 1980.” „Gary Numan. David Bowie másolójaként kezdte, de ő lett az új hullám első jelentős képviselője.” „Adam and the Ants. Az angol új hullám egyik különös ágát képviselő együttes. A rock and roll és az úgynevezett tribal népzene ötvözéséből hozta létre a stílusát, az ant-music-ot. Lényege: erős dobütem – két dobossal –, s az arra épülő kórus. A többi hangszer csak a vatta szerepét játsza.” Ezek a mondatok egy 1982-es kiadású, Czippán György szerkesztette rockzenei kislexikonból származnak, a címét fedje jótékony homály. Csak úgy süt belőlük az objektivitásnak álcázott rosszindulat és előítélet, de a tárgyi tévedések is vannak dögivel. 

Sebők János az ilyen mentalitású pályatársak és a rendszerváltás előtti évtizedek információínsége mellett is írt legalább három olyan könyvet, ami mindmáig haszonnal forgatható. Az 1981-es A Beatlestől az Új Hullámig és az 1983-84-es Magya-rock 1-2. mind tartalmasságában, mind stílusában magasan kiemelkedik a korszak többi rockzenei munkái közül. Egyedül csak Szőnyei Tamás Az új hullám évtizede 1-2. című kötetei említhetők vele egy lapon. Ungvári Tamás könyvei (Beatles-biblia, Rock… rock… rock…) menthetetlenül elavultak, a Göbölyös N. László-féle figurák könyvei meg olyanok, amilyenek a szerzőjük. 

Sebők persze nem csak ebben a mezőnyben, vakok közti félszemű királyként, hanem ma is érdemes a figyelmünkre. A nemritkán vitriolos cikkei között már sajnos több a politikai, mint a zenei témájú. Hol a neki beszóló Som Lajosnak szól vissza. Hol továbbmenne a lennoni úton. Hol a legendás Fekete Bárányok-koncerten fellépő zenekarok frontembereinek rendszerváltás utáni szerepvállalásait minősíti így és úgy. Hol Wolf Kati Eurovíziós Dalfesztiválos kudarcát vezeti vissza Magyarország negatív nemzetközi megítélésére. 

2005-ben mert nagyot álmodni, és ott folytatta, ahol 21 évvel korábban abbahagyta: ismét egy átfogó munkával. Remélhetőleg hamarosan (átmeneti) révbe ér a magyar popzenei könyvkiadás leggrandiózusabb vállalkozása, és megjelenik A rock története című harmadik, ha a teljes, a két magyarockos kötetet is magába foglaló sorozatot nézzük, akkor az ötödik része. A Jávorszky Béla Szilárddal közös hiánypótló (állandó jelző), hatkötetesre tervezett szériájának ez az epizódja a nemzetközi nyolcvanas évekkel foglalkozik majd. Az utolsó pedig a 2000-ig visszalévő dekáddal, de ez már, ahogy mondani szokás, és ahogy a stílszerűség megkívánja, még bőven a jövő zenéje.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jellemző idézet: „Az 1979-es év a rockzenében már az Új Hullámnak a jegyében telt. A punk vérfrissítése, majd az üzleti és természetes szelektálódás után hirtelen élénk pezsgés indult meg a rockban; a korábbi évek álmos egyhelybentopogása után az egész műfaj megfiatalodott. Rengeteg új név bukkant elő az ismeretlenségből, a slágerlisták felét új előadók foglalták el, és a rock egyszer már elfelejtett stílusjegyei – kemény hangzás, egyszerű alapok, játékosság, lendület, spontaneitás, poposság, vokáléneklés, gitárcentrikus hangzás – ismét visszanyerték eredeti funkciójukat.” (A Beatlestől az Új Hullámig, 1981.)