Filozófiai doktorátus és (pop)zenei újságírás. Absztrakció a négyzeten. Van-e, lehet-e ennél rémisztőbb párosítás egy átlagos újságolvasó számára? Talán csak az, ha mindezt kísérleti zenékkel műveli. Vagy ha még maga is kísérleti zenél. Rónai András prímán eleget tesz az ”elvárásoknak”. Ha nem is csihol elő ilyen-olyan eszközökből „zenei célú hangokat”, hosszú évekig volt az egyik arca, szerzője a honi, kísérletinek nevezett, többnyire elektronikus zenékkel foglalkozó Ultrahang portálnak, ami fesztiválszervezés mellett lemezkiadással is foglalkozott. De vissza a popzenéhez. A Velvet Underground banános lemeze kapcsán kijelentette, hogy őt nem érdeklik a dalok szövegei. Egy régi, ma már nem létező blogján Cseh Tamás, a Kispál és a Borz meg a Bёlga említésével is szörnyülködött a magyar popzene jaj, de rémes szövegcentrikusságán.
A legújabb Yonderboi-lemezről szóló kritikájában azt írja, hogy „részben pont attól és úgy tök jó, amitől és ahogyan majdnem vacak”, majd homályos, megfoghatatlan értelmű bekezdéseken után a megtréfált emlékezetről értekezik, hogy a lemez magáról az emlékezésről szól stb. Ha egy átlagos, de a zene iránt az átlagosnál jobban érdeklődő ilyesmiket olvas, garantáltan elmegy a kedve a zenei portáloktól. A kritikus úr csak maradjon meg magának, gondolja. Amikor aztán netalántán fanyalogva meghallgatja a lemezt és rájön, hogy nem is életidegen zagyvaság, hanem tényleg tök jó, akkor újra csak igazat ad a korábbi megérzésének: nem benne volt a hiba, amikor értetlenkedve olvasta a cikket.
Pedig a hetente jelentkező Ingyenzene rovata a Quarton nagyszerű! Főleg a néhány évvel ezelőtti terjedelmesebb cikkek. Ha tömören és informatívan kell írnia mixtape-kről, dj-mixekről, remixversenyekről, mashupokról, hálószobapopról, a szívének oly kedves elektronikus és afrikai zenékről stb., egyáltalán bármi, talált vagy eredetileg nem hangszernek szánt akármiből kinyert hangokból zenét kreálókról – na, akkor igazán elemében van, akkor különösen jó. Kevesebbet kéne agyalnia olyasmin, amin felesleges annyit agyalni, amennyit ő agyal rajta. Például a popzenén.
Rónai leghíresebb írása a Portishead visszatérő Third című albumáról szóló cikknek álcázott esszé. Már a felvezető megadja az alaphangot. Zenéről szó sincs benne, csak filozófiáról és irodalomról. Még pontos forrásmegjelölést is tartalmaz! Akárha valami 30-40 oldalas szakmunkából volna vagy valami cikk az Élet és irodalomból. Tipikus túlelemzés, amit elolvasni csak akkor érdemes, ha az ember az adott zenével már jó ideje együtt él és alaposan, sőt betéve ismeri a dalokat. Akkor talán még találónak is érezheti a megközelítést, a megállapításokat, különben már a második bekezdésnél föladja. Aki ez alapján szeretne közelebb kerülni a számára még ismeretlen előadóhoz-lemezhez, azt talán örökre elrettenti tőle. Az ő nevükben is csak remélni tudjuk, hogy Rónai soha sem váltja be a cikkben bejelentett fenyegetését: „Ha majd egyszer nagyon sok időm lesz, írok egy teljes könyvet erről a lemezről.”
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Jellemző idézet: „Azzal a hanggal indít, ahogy rárakjuk a tűt a lemezjátszóra, tudod, arra a régi szerkezetre, amit azokban az időkben használtak, amikor még népzenét hallgattak az emberek. Vagy mi másért lenne a pszeudonépies („Nem bírjaja Napot”) intro alatt lemezsercegés? Aztán megszólal az a legidegesítőbb fajtájú hardrock-riff, aminél nem tudod eldönteni, hogy ezt pont így hallottad-e már, vagy csak nagyon hasonlít a mire is? Ahogy belép a dob (ordas közhelymegoldással), egy rövid időre majdnem szétesik a hangzás, szerencsére hamar sikerül teljesen dinamikátlan egyenmasszába összemaszatolni mindent, a hegedűvel egyetemben. A következő meglepetés a refrén, ami annyira nem emelkedik ki, hogy elsőre nehéz is eldönteni, melyik az. Aztán meg az, hogy a már eddig is kaotikus hangzásba még valahova be kell dobni némi elavult elektronikát. Innentől már több izgalmas nem történik, vonszolódik a negyedik percig (miért gondolták, hogy van ebben ennyi?), aztán vége.” (Modern, ötletes, rádióbarát, elviselhetetlen magyar rock, Quart, 2008.)
