Számos pozitív hatása volt annak, hogy Déri Zsolt szerkesztőt 2009 nyarán kitették az Est.hu-tól, és vele ment az általa karámba terelt stáb is. 1. Tele lehetett zokogni az ilyesmire vevő sajtót a minőségi magyar popzenei újságírás kicsinálásáról. Lehetett ülősztrájkot szervezni a Zeneakadémia köré. Fel lehetett szólítani Bajnai Gordon miniszterelnököt, hogy tegyen valamit vagy mondjon le a kormánnyal együtt. 2. Régi és új pajtásokkal össze lehetett hozni egy Recorder nevű blogot, ami nemcsak hogy normális dizájnnal bír, de tartalmilag is a saját szájízünk szerinti popzenéről írást preferálja. Sőt, ami meglepő lehet 2010-ben, még kéthavi, nyomtatott ingyenes lappal is meg lehet örvendeztetni az erre fogékonyakat! Hiszen rájöhettek már, hogy a művészet nem szakma, hanem hobbi. 3. A Wan2-t nem olvasó zenebarátok is megismerhették Radics Gábor cikkeit!
A triphop Kundera kedvenc műfaja lehetett volna. A depresszió és a splín talán a popkultúra legfontosabb hívószava. Bár széllel szembe hugyozni nem ajánlatos, egyesek szerint kötelező. Az opera nem vicces műfaj. A strébereket mindenki utálja. Szar a harag hatalom nélkül. Most kizárólag azok figyeljenek, akik bírják a pisi-kaki pornót. Íme, az úriember néhány emlékezetes Wan2-s cikkindítása. Hát lehet valakit nem szeretni egy-egy ilyen blikkfangos felütés után? Persze hogy nem! Ezek a mondatok összetéveszthetetlenül az övéi. Nem véletlenül: a név kötelez. Radics Béla a magyar gitárkirály, Radics Gábor pedig a magyar Radics Gábor. Vagyis mindig mindenkor önmagát adja. „Egy percre sincs unalom, nyafogás, giccs, pozőrködés, modorosság, van viszont zenei intelligencia, humor, kikacsintás és mondanivaló.” Akár önmagáról is írhatná ezeket a Hó Mártonra vonatkozó sorokat, annyira találóak.
Magasról tesz a sznobosan okoskodó, senkit sem érdeklő szakmaiságra és inkább a hangulatot kapja el: „Hogy milyen is Mette Lindberg szőkeség, azt pontosan tudjuk: olyan, hogy bármelyik pillanatban és napszakban vért pumpál belénk, mint egy svéd pornószínésznő a hetvenes évekből, csak ő dán. Csücsöri, édes, laza, illegő-billegő, riszáló és szexi, vagy inkább szexuális.” Na, ilyen brillírozásoktól hemzseg egy igazán szórakoztató lemezkritika! Amit az egyik legfrissebbjével még fokozni is tud: „Amikor ólomszürke és borús ég, amikor hűvös eső hull, amikor mindenki elhagyott, amikor csak a kihűlt kávé vár otthon, amikor nem dob már fel sem ármány, sem szerelem, amikor mindennek háttal állsz, a The xx akkor is szomorúbb nálad.” Micsoda furfangos poézis, micsoda csalfán lefelé húzó spirál: jön a csattanó és a napfényes égig húzza az ember mosolyát! Köszönjük, Gábor, köszönjük!
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Jellemző idézet: „Az irányított tenyésztésnek nagyjából az a lényege, hogy a gazda kiválasztja a tulajdonságaira nézve legjobbnak ítélt egyedet, majd annak szaporítóanyagát átviszi a befogadó anyába. Aztán, ha minden OK, a kiváló kvalitások átöröklődnek. A kísérlet azonban könnyen túltenyésztésbe fordulhat ekkor, az egyik alapvető örökléstani törvény szerint, a születendő utód céltulajdonságai kiválóak lesznek ugyan, ugyanakkor más tulajdonságok (betegségekkel szembeni ellenállás, például) leromlanak. Valahogy így járt Kim Deal is. A Pixies énekes-gitáros-dalszerzője…” (Túltenyésztés – The Breeders: Mountain Battles, Wan2, 2008.)
